Hat nap az oázisokban - hatodik nap

A hatodik napon elhagyjuk Bahariyyát. Egy civilruhás rendőrt elviszünk vagy 60 km-t, aztán semmi nem történik. Végezetül megérkezünk Kairóba. Ne feledd, Kedves Látogató, hogy a leíráshoz kapcsolódó képeket ezen az oldalon találhatod meg.

Másnap reggel elhagytuk az oázist és elindultunk Kairó felé vezető úton. Hagag kapkodott, siettetett minket is a reggelivel, mert szeretett volna a tegnapi vendéglőben elszívni egy vízipipát, de korán volt még, nem volt nyitva. Sőt úgy nézett ki, az egész város még pihen. A boltok közül is némelyiket csak most nyitotta ki álmos tulajdonosa. Ember is alig volt az utcákon. Találtunk egy élelm­iszerboltot, ahol vettünk datolyát és vizet az útra. A rendőrök megfogyatkoztak az éjjel. Már nem volt annyi csapatszállító a főtér mellett, de azért még tekintélyes erő állomásozott itt. A rendőrállo­más előtti ellenőrzőponton félre állítottak minket, és Talaatnak, mivel ő vezetett, be kellett menni. Jó félórát vártunk, mire megjelent egy civil ruhás, géppisztolyos rendőr kíséretében. Ez a rendőr be­ült hozzánk. Na puff! Csaknem Kairóig fog minket kísérni? Nem szeretnék 340 km-en keresztül szorongani és egy idegen ember társaságában utazni. Hagagékkal egész jól összebarátkoztunk, ide­gen nem hiányzik nekünk.

Szerencsére egy jó 60 km-re fekvő településnél levő ellenőrzőpontot kiszállt. Addig Hagag tartotta szóval, élénk előadást tartott neki a politikáról. Egy félóra múlva kiértünk a hegyek közül, mert ad­dig hegeken és fennsíkokon keresztül vezetett az út. Innentől végeláthatatlan síkság vett körül min­ket egészen Kairóig. Mellettünk futó vasútvonalon, némely helyen munkások dolgoztak. Sajnáltam őket, mert a Nap igazán perzselően sütött. Nem lehetett kellemes a tűző napon homokot nyelve csákányozni. Az úton lehagytunk egy rohamrendőröket szállító konvojt, és Kairóig alig találkoztunk autóval, csak néha-néha jött szembe valaki. A nagyváros közelségében a forgalom is megnőtt. Az úton balra egy hatalmas olajfinomító terült el, vele szembe modern lakótelep kerítéssel körülvéve, gondolom a dolgozók laktak ott. Később elértük a fayumi utat, ami Gízába vezet. Balra felbukkantak a piramisok gúlái is, és már Kairóban voltunk. Délután lett, mire átverekedtük magunkat a belvárosi Carlton Hotelig, kairói szállásunkig, ahol elbúcsúztunk kísérőinktől, aki az elmúlt napok alatt barátainkká váltak. 

Sajnáltam, hogy vége az utunknak. A gps készülék tanúsága szerint összesen 1802 km-t tettünk meg sivatagon, oázisokon keresztül. Áthaladtunk 19 ellenőrző állomáson, megnéztünk sok érdekes történelmi helyet, és betekintést kaphattunk az oázisok népének küzdelmes életébe. Láthattuk a Fehér és Fekete Sivatagokat érdekes formájú szikláikkal, hegyeikkel, a beomlott barlangok cseppköveit. Ültünk este a tábortűznél és megérintett a végtelen nyugalom. De! Ami az egész utazásban a leg­szebb volt. Luxorban négy ember ült be egy autóba és Kairóban négy jó barát szállt ki be­lőle. Köszönjük Hagagnak és Talaatnak a sok-sok élményt, soha nem felejtjük el őket.